Ki vagy te?

Ki vagy te?
Ki vagy te, hogy végigégeted a nyelőcsövem, akár a hajnali forró kávém?
A kávém, amellyel dacolok, s ha erősebb az akaratom, félretolom, ám ha gyengébb...
Micsoda nap ez?
Micsoda erőtlen, akarat és mérséklet nélküli nap ez? Dús kortyok, dús, égető, tüzes kortyok, melyek belülről marnak kifelé, s én megyek.
Micsoda íz ez?
Micsoda összetett íz ez? Kesernyés és édes egyben. Édeskeserű. Keserű a tévedés édes a csalódás. Édesen csalódtam benned, drága. Oda fogok figyelni. Kinyitom a szemem, kíváncsi lettem. Vajon mit tartogat még az a csomagolás?
Miféle csomagolás? Hát az, amelyik ezt mutatta felém, s bizonyosan mások felé is, amiben félreismertelek.
Szeretnélek újracsomagolni. Ám amint kimondtam ezt, itt az újabb gondolat: miért van rajtad ez a mazk? Ki rakta rád, miért nem veted le magad? Oka van? Múlt vagy jövő?
Ha jövő, itt az újabb gondolat: tán tényleg ilyen vagy? Vagy ilyenné váltál, egybeolvadtál a maszkoddal?
Ha múlt... majd meglátjuk.